Csibeszemmel

Egy hetem a csibék közt Egy teljes hétig napjaim nagyrészét a Teremy-csibével töltöttem. Amikor megkaptam a feladatot, hogy újságírásban kell majd segítenem nekik, egészen másra számítottam. Nem gondoltam, hogy ennyit kell majd őket noszogatni, azt... More

Egy hetem a csibék közt Egy teljes hétig napjaim nagyrészét a Teremy-csibével töltöttem. Amikor megkaptam a feladatot, hogy újságírásban kell majd segítenem nekik, egészen másra számítottam. Nem gondoltam, hogy ennyit kell majd őket noszogatni, azt hittem, hogy önállóbbak és kötelességtudóbbak már egy kicsit ( – és jobb a helyesírásuk. . . ). Meglepődtem, hogy mennyire nincsenek hozzászokva az olvasáshoz és az íráshoz, és mennyire szétszórtak. Pedig hihetetlenül aktívak és kreatívak, jó a humoruk, rengeteg értékes gondolatuk van, de valahogy leírni mégsem tudják ezeket. Ez eleinte furcsa volt, de aztán ahogy elkezdtem jobban megismerni őket és az erősségeiket, egyre jobban ment a közös munka. Az első napon nem igazán tudtam még, hogy hogyan viszonyuljak hozzájuk. Nem akartam szigorú lenni, mint egy tanár, arra a szerepre ott van a patrónusuk, de valahogy muszáj volt motiválni őket. Azt hiszem, sikerült megtalálnom a középutat. Tudják, hogy már nem vagyok gyerek, de nem is keze Less